Bábelből jelentem

Titkok és hazugságok

2018. március 22. - eneklofordíto

titkok_hazugsagok.jpg

Egyik kedves kabintársam gyakran viccesen megjegyzi a tolmácsolásom hallgatva, hogy „már megint hazudsz”. Ez olyannyira bevett szokás nála, hogy rendszeresen emlegetjük, kajánul egymásra kacsintva. Ez persze csak vicc, de azért – joggal – felmerülhet sokakban a kérdés: vajon szokott-e hazudni, és ha igen, akkor mennyit hazudik egy tolmács? És milyen titkok őrizője?

Kezdjük az egyszerűbbel, az üzleti titkokkal és bizalmas információkkal. Nem kérdés, sőt, nem is titok (sic!), hogy ilyenekkel gyakran találkozunk a munkánk során. Számok, nevek, adatok, piaci bevezetésre váró termékek, szolgáltatások részletei, adott esetben érzékeny politikai vagy akár személyes információk. (A katonai tolmácsolások tartalmáról nem is szólva, ahol aztán valóban izgalmas – és néha rémisztő – dolgokról esik szó!) Sok-sok olyan dolog, amiért a versenytársak vagy éppen a média szinte minden pénzt megadna.

Ilyenkor persze általában már a munka előtt felmerül a megrendelő részéről a kérdés, hogy a tolmács valóban bizalmasan fogja-e kezelni a megismert információkat, adott esetben az előre (vagy a helyszínen) megkapott anyagokat. A válasz egyszerű: igen. Hiszen számunkra az az elsődleges, hogy az ügyfél elégedett legyen, mi pedig öregbítsük a jó hírünket, nem pedig az, hogy egy kétes üzlet reményében sutba dobjuk a karrierünket, minden befektetett munkát, az összes megrendelőt és kapcsolatot. Hiszen gondoljunk csak bele! Elég, ha csupán csak egyszer felmerül valakiben a gyanú, hogy bizalmas információt adott ki a tolmács, és a hír azonnal szárnyra kel, majd rövid időn belül az egész szakma tudni fog róla. Onnantól pedig nincs az a megbízó, aki foglalkoztatná. Hiszen a tolmácsolás bizalmi dolog. Gyakran olyan dolgokat hallunk, amit rajtunk kívül csak nagyon kevesen ismernek. Ami kompromittáló vagy ami akár egy egész cég vesztét okozhatja.

A tolmács azonban hallgat; nem él vissza a belé vetett bizalommal. És ez mindig így van, függetlenül attól, hogy aláírt-e bármiféle titoktartási szerződést vagy sem. A szakmai etika – és nem mellesleg a józan ész is – ezt követeli meg. (Éppen ezért nyugodtan oda lehet – és oda is kell – adni előre minden szükséges anyagot, hadd készüljünk fel rendesen! Jól látjátok, valóban ez az egyik vesszőparipám :))

Ennyit tehát a titkokról. És nem, nem árulok el semmit arról, hogy miket láttam például a pápai NATO-bázison ;)

És akkor jöjjenek a hazugságok! Mert igen, azért elő-előfordul belőlük néhány. Időnként akár több. Vagy akár sok is… Ez azonban nem jelenti azt, hogy a tolmácsok megrögzött hazudozók lennének. Csupán annyit, hogy vannak olyan helyzetek, amikor a hazugság az egyetlen lehetséges megoldás egy húzós helyzet orvoslására.

Vegyünk egy példát! Nagy nemzetközi eseményt szerveztek fővárosunkban, amire – mások mellett – egy igen magas szintű klingon delegáció is érkezett. Az egyik kiemelt programra a szervezők klingon-magyar és angol-magyar tolmácsolást rendeltek. Csakhogy volt egy bökkenő: nem találtak megfelelő klingon-magyar tolmácsot, ugyanis már minden hadra fogható szakember foglalt volt aznapra. De azért nem adták fel a keresést, és végül megbíztak két nálunk felnőtt, azaz a klingon mellett magyarul is beszélő klingon fiatalembert azzal, hogy tolmácsoljanak ezen a csúcseseményen. A magyar-angol páros csak a helyszínre érve szembesült a ténnyel, hogy a szomszédos kabinban ülő „tolmácsok” még sosem láttak sem kabint, sem tolmácsberendezést és fogalmuk sincs a szinkrontolmácsolás mibenlétéről. Mondhatnánk persze, hogy az angolosoknak nem kellett volna emiatt pánikba esniük, pedig dehogynem, hiszen tudták, hogy lesznek klingon előadások, amelyeket majd a szomszéd páros magyar változatából kell angolra tolmácsolniuk. Mindenesetre eligazították a kollégákat, megmutatták a berendezés működését, majd bízva a legjobbakban, beültek a kabinba.

Már a kezdet sem volt zökkenőmentes, ugyanis az első percben oldalra pillantva azt látták, hogy OK, beszélnek a szomszédban, de a mikrofon nincs bekapcsolva. Irány tehát a szomszéd kabin, mikrofon bekapcs. Innentől folyamatosan próbáltak a maguk munkája mellett a klingon fiúkra is figyelni. Majd eljött, amitől tartottak: egy klingon előadás, amihez ők előzetesen semmiféle anyagot nem kaptak. Mint kiderült, a klingon tolmácsok viszont igen. Győzelem! – gondolhatnánk. De nem. Ugyanis a szomszédos kollégák az anyagot csupán átfuttatták a Google Translate-en, majd azt kezdték el felolvasni. Hmmm… Se füle, se farka nem volt az egésznek. Akár a húsleves receptjét is olvashatták volna, akkor sem lettek volna távolabb az eredetitől. Az angolosoknak pedig ebből kellett volna dolgozni. Mit tegyenek? Egyértelmű volt, hogy ebből nem dolgozhatnak. Kapcsolják ki a mikrofont és hagyják, hogy nemzetközi botrány kerekedjen a dologból? Talán inkább mégse.

Így tehát a következő történt: szerencsére az előadó diái kétnyelvűek voltak, a klingon mellett angolul is szerepelt rajtuk minden (ami elsősorban a diagramok címeit és néhány megjegyzést jelentett). Ezeket viszont fel lehetett olvasni, majd a fennmaradó időben lehetett angolul elemezni az ábrákat. Valahogy így: „láthatjuk, hogy 2005-höz képest az import mennyisége 12%-kal emelkedett”. Ami, ha úgy nézzük, nem is volt hazugság. Mert valóban ez szerepelt az ábrán – még akkor is, ha az előadó nem feltétlen ezt mondta. Persze lehet vitatkozni, hogy helyes volt-e az angol kabin döntése, de biztos vagyok benne, hogy ezt az előadást a magyar közönség is angolul „követte”. (Az eset egyébként valóban megtörtént, de persze nem klingon volt a küldöttség :))

Tehát elmondható, hogy igen. Időnként hazudunk. Akár tetszik, akár nem. De ezzel együtt minden lehetőséget megragadunk arra, hogy pontosan kövessük az előadót és azt mondjuk a célnyelven, amit ő. Hiszen ne felejtsük el! A kabinban mi az előadó vagyunk, tehát eszünk ágában sincs ferdíteni a hallottakon, függetlenül attól, hogy egyetértünk-e vele vagy sem. Az persze már más kérdés, hogy lehet-e meggyőzően tolmácsolni olyan előadót, illetve olyan üzenetet, amivel nem értünk egyet. És hogy időnként az előadók is hazudnak? Bizonyára így igaz, de ez már egy másik történet – és egy másik dilemma…

A bejegyzés trackback címe:

http://eneklofordito.blog.hu/api/trackback/id/tr6813767452

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

maxval bircaman szeredőci szürke proletár · http://www.bircahang.org 2018.03.23. 09:31:11

Voltam szokszor szaktolmácsoláson.

Általában előre szólok, hogy az adott területhez nem értek. A válasz "nem baj, csak a nyelvtudás kell".

Aztán az általamismeretlen szavakra kitálálok új "szakszavakat", s derültség van.

Egyszer a HBO-nak tolmácsoltam, s utána mondták, vicces szakszavakat találtam ki néha.

Maxim Tsigalko 2018.03.23. 09:36:17

Egy mexikói bankot rabol Texasban és elvisz félmillió dollárt, de másnap elfogják. Mivel nem tud angolul, a seriff tolmács segítségével hallgatja ki. Részlet a jegyzôkönyvbôl.
Seriff: Hol van a pénz?
Tolmács: Hová rejtette el a pénzt?
Rabló: Majd bolond leszek megmondani.
Tolmács: Nem akarja elárulni.
Seriff: (revolvert vesz elô) Ha nem mondja meg azonnal, keresztüllövöm.
Tolmács: A seriff lelövi magát, ha nem mondja meg.
Rabló: Az más. A templomkertben ástam el, a nagy platánfa alatt.
Tolmács: Azt mondja, lôjjön csak nyugodtan, ô nem fél a haláltól.

Frady Endre · http://fradyendre.blogspot.hu/ 2018.03.23. 11:26:49

Nyelvtudáshiány
(limerick)

Szerelem ragyogó évadán
Hiába nem lennék néma tán
S biztatna égi kék,
„Я люблю!”-t mondanék…
Hasztalan! Tök gáz, de Eva dán.

illusztrálva:
fradyendre.blogspot.hu/2011/12/nyelvtudashiany.html

Frady Endre · http://fradyendre.blogspot.hu/ 2018.03.23. 13:09:22

TÖKÉLETES KIEJTÉS

Vau!!! - szól a kis kanári
(Kiejtése nyelvtanári),
Macskahad világgá oson...

S túl vagyunk egy négysoroson!

fradyendre.blogspot.hu/2011/03/tokeletes-kiejtes.html

Omnisapient 2018.03.23. 17:48:27

Hát, volt, hogy a tolmács nem hazudott, hanem -finoman szólva- kiesett a szerepéből. Történt mindez egy nagymúltú magyar cég külföldi céggel létrehozott közösvállalatánál, alig több, mint 20 évvel ezelőtt.
A műhelyben a szakinak valami problámája akadt. Azt tisztázandó odahívták a lényeges embereket, úgy mint a tervezőt (angolul is jól beszélő fiatal magyar mérnök) és az elismerten nagytudású és tapasztalatú a téma szakértőjeként a cégnél is mindenki által elismert, másik országbeli technikust (kb 50 éves), aki viszont csak a saját nyelvét beszélte. No, meg a tolmácsot, egy valahol a húszas éveiben járó hölgyet.
Mivel én mindkét nyelvet jól beszéltem gyorsan kialakult bennem a kép, hogy a cégnél alkalmazott tolmácsok többsége minkét nyelvvel teljesen rendben volt, de a szakmai részel legtöbbjüknek mindkét nyelven bőven akadtak problémái. Sokuk igyekezett ezen javítani, jónéhányan viszont egyáltalán nem törekedtek erre. Az esetnél szereplő tolmács is ez utóbbi igénytelen csoportba tartozott.
Szóval a fenti esetnél a műhelybeli szaki előadta a problémát, amit aztán a magyar mérnök és a külföldi szaki a tolmácson keresztül elkezdtek megvitatni. Természetesen mindketten kötötték az ebet a karóhoz. Gondolom a tolmácsnak nem lehetett könyyű dolga egy erősen szakmai vitát tolmácsolni oda-vissza, de amit néhány kör után mondott, azon nagyon kiakadtunk. Idézem a tolmácsot: "Túl fiatal vagy ahhoz, hogy egy ilyen nagy tapasztalatú szakemberrel vitázz." Mindezt úgy, hogy a külföldi nemhogy nem ezt mondta, amit mondott az abszolút szakmai volt. A tolmács hölgynek csak tele lett a cipője valamivel, mire fordítás helyett bedobta a fent idézett mondatot.
Mondanom sem kell, hogy elég sokan kezdtük őt fúrni ahhoz, ezután rovid idővel távozott is a cégtől.

eneklofordíto 2018.03.24. 18:21:35

Igen, sajnos sok "műkedvelő" garázdálkodik ebben a szakmában is, de én tolmács alatt a valóban szakképzett, komoly tapasztalattal rendelkező szakembereket értem, nem a középfokúval (talán) rendelkező, nyári szünetben vagy éppen hétvégén, ráérő időben magukat tolmácsnak tituláló embereket. És az utóbbiak körébe tartozik szerintem az is, aki ugyan a nyelvet magas szinten ismeri, magához a szakmához viszont nem ért. Mivel a tolmácsoláshoz (és a fordításhoz) jóval több kell, mint két nyelv ismerete (és hangsúlyoznám, hogy két nyelvé, ugyanis az anyanyelvet is magas szinten kell hozzá művelni)...