Bábelből jelentem

Tanuljunk tolmácsul

2018. február 09. - eneklofordíto

udvar.jpg

Süvít a szél az októberi hűs estén. A frizura tart, de a tolmács foga vacog, mert a kabin, aminek se oldallapja, se hátulja, kint van a szabadban, ugyanis a szervező szerint rontotta volna az összképet. Sajnos nekem többször is „volt szerencsém” ezt átélni.

Az ilyen, és ehhez hasonló helyzetek kiküszöbölése körül forog majd ez az írás. Arról, hogy miért kerülünk rendszeresen összetűzésbe az ügyfelekkel, miért nem értik meg a szakmánkat és mi lehetne erre a helyzetre a gyógyír?

A megértési problémák sokféle kérdéskörhöz kapcsolódnak. Kezdjük a legelemibbel:

Mi a tolmácsolás? Megegyezik-e a fordítással? Mi szükséges hozzá?

Sokak szerint elég, ha valaki ismer egy idegen nyelvet az anyanyelve mellett, és kész a tolmács-fordító. A szakmabeliek tudják, hogy ez nincs így. De vajon meg is tudják magyarázni, miért? Minden tolmács-fordító fel tudja sorolni, hogy milyen tulajdonságok, habitusbeli jellegzetességek kellenek munkája elvégzéséhez? És azt, hogy miben különbözik egymástól egy fordító és egy tolmács? Merthogy különböznek: egy jó fordító nem feltétlenül jó tolmács és fordítva.

Jöjjön a második téma, a tolmácsolási módok – egy rövidke párbeszéddel felvezetve:

- Jó napot, tolmácsolást szeretnék megrendelni.

- OK; konszekutív vagy szinkron lesz?

- Természetesen szinkron.

- Tehát akkor külön rendelnek kabint is?

- Nem, dehogy, mondom, hogy szinkron lesz, Ön majd áll a polgármester úr mellett és mindig elmondja utána angolul, amit ő magyarul mondott.

- Ühüm, tehát konszekutív.

- Miért? Ezt így hívják? Azt hittem, a szinkron a jó minőségű tolmácsolásra utal.

Hát körülbelül ennyire kínai a konszek vs. szinkron egy átlagos felhasználónak. De ez nem az ő hibája.

Magát a munkavégzés módját is hatalmas misztikum övezi. Volt olyan ismerős, aki azt hitte, hogy a szinkrontolmács először leírja a beszédet, utána lefordítja, végül az eredményt felolvassa. Hogy ebből miként lesz szimultán megoldás, arra nem tért ki…

Konszek vs. szinkron pipa. És persze ott van a titokzatos chu-chotage is… Ezek mind olyan dolgok, amelyeket tisztázni kell. Hogy melyiket mikor érdemes használni, mik az előnyeik és mik a hátrányaik. Például azt, hogy ha konszekutív lesz, akkor az előadónak a rendelkezésre álló idő fele jelenti a beszéd időtartamát, mert a másik fele a „tolmácsé” lesz. Ha ezekről nem beszélünk, kellemetlen helyzetnek néz mindenki elébe. És egyszerűen azért, mert a megrendelők nem feltétlen vannak tisztában a munkánk mibenlétével. És ha már itt tartunk: nem minden tolmács vállal szinkront és konszeket is. Ha tehát szinkronra hívnak valakit és utána ki akarják penderíteni a színpad közepére, akkor ne csodálkozzanak, ha az illető nem lesz túl lelkes…

Persze olyan megrendelő is van, aki túlmisztifikálja a munkánkat. Előfordult, hogy az ügyfél a konferenciát kétszer tervezte „lenyomni”, egyszer próbaként a tolmácsok kedvéért, egyszer élesben a résztvevőknek. Ez persze a másik véglet, de újfent a meg nem értésből fakad.

Tegyünk fel, a módok tisztázva. Jöhet a többi: miért kell két ember a kabinba? Hányszor szembesülök azzal, hogy az ügyfél, tudván, hogy ketten leszünk, nekiáll számolni: leszámítja a kávé- és ebédszünetet, majd elosztva az eredményt kettővel és tádám, előáll a nettó munkaidővel, jelezvén, hogy bizony nem lesz nyolc óra az a nyolc óra, tehát neki nem is kellene annyit fizetnie. Vagy hogy csak az esemény elején és végén lesz egy-egy előadás, ami összesen 40 perc, tehát ő egy órát fizet, többet nem. Az ilyen helyzetek megelőzése érdekében érdemes alkalmazni a „rendelkezésre állás” kifejezést, ami ugye arra utal, hogy ott vagyok végig, ha kell, tolmácsolok, ha táncelőadás van, akkor nézem, valamint elmagyarázni, hogy egy tolmács akkor is dolgozik, ha épp a másik beszél, mert második szemként-fülként, plusz kontrollként ül ott, amellett, hogy pihen, felkészülvén a következő szakaszára.

A tolmácsolás megterhelő voltának bemutatására kedvencem, a magyarról-magyarra „tolmácsoltatás” (https://www.youtube.com/watch?v=F-AVuIEwwHk; 4:40-nél); ez nagyon praktikus, hiszen egy idegen nyelven nem beszélő személynek is tökéletesen bemutatja, milyen nehéz egy szinkrontolmács munkája, milyen hihetetlen koncentrációt igényel. Azt gondolom, egy ilyen feladat elvégzése után senki sem fogja megkérdőjelezni a pihenőidő fontosságát vagy fog a tolmácsra szimpla szótárként tekinteni. Ami kezdetnek igazán nem rossz :) Folyt.köv.

A bejegyzés trackback címe:

https://eneklofordito.blog.hu/api/trackback/id/tr8513648316

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.