Építőipari tárgyalásra voltam hivatalos. Természetesen annak rendje és módja szerint kikérdeztem a megbízót a körülményekről (időpont, helyszín, téma, tolmácsolás módja stb.). Mint kiderült, egy egyszerű tárgyalásra lehetett számítani egy tárgyalóteremben, így a klasszikus kosztüm-magassarkú kombinációt választottam, hiszen tolmácsként az ilyen eseményekre ez az összeállítás tekinthető a legjobb megoldásnak protokolláris szempontból.
A helyszínen minden rendben működött, a tárgyalás sikeresen lezajlott, majd a végén a felek bejelentették, hogy akkor induljunk megtekinteni az építési területet.
Hogy mi? Erről nem volt szó…
Az előző napokban rengeteg eső esett, így a szántóföld – merthogy gyakorlatilag arról volt szó – csupa sár volt. Hiába, nem volt mit tenni, magassarkú ide vagy oda. Ezt én is tudtam, csakúgy, mint a csapat másik női tagja, egy építész, aki ugyancsak magassarkúban érkezett a megbeszélésre. Így aztán nekivágtunk.
Eleinte óvatosan, aztán amikor láttuk, hogy minden hiába, a cipőnk minden próbálkozás ellenére elmerül s cuppog a sárban, már csak mosolyogva, minden mindegy alapon.
Gondolhatjátok, mi volt a férfi kollégák reakciója, akik természetesen az egyébként nagyon izgalmas bejárás elején – épp folytak a régészeti ásatások és a szakemberek megmutatták, mit találtak a helyszínen – a csomagtartóikból munkavédelmi bakancsokat varázsoltak elő maguknak…
A bejárás végeztével az építész kolléganővel vigyorogva mostuk cipőnket a mosdóban, bár sejthető volt, hogy mindkét párnak ez volt az utolsó bevetése – az enyémnek egészen bizonyosan.
Hiába voltam tehát elővigyázatos, hiába kérdeztem meg előre, hogy mire lehet számítani, az előzetes tervekkel ellentétben változott a program. Ilyenkor mit tehetünk? Nos, nem sok mindent. Tolmácsként a kommunikáció támogatása a feladatunk, és ha ezt sártól cuppogó terepen kell megtennünk, hát akkor így lesz.
Mindenesetre érdemes észben tartani, hogy ha építési terület van a közelben, akkor azt szinte biztos, hogy meglátogatjuk, azaz jó, ha mi magunk is rendelkezünk munkavédelmi bakanccsal. A következő alkalommal már nekem is volt ilyen (amíg valaki az irodából el nem lopta), mivel onnantól heti rendszerességgel jártam erre az építkezésre. Azaz a hivatalosabb részen lehettem csinos tolmács, utána pedig bakanccsal a lábamon megnézhettem én is, hogy folynak a munkálatok.
