Felolvasás - mifelénk ennek semmi köze a romantikus történetekhez. Közelről sincs. Főleg, ha a szöveg tele van tűzdelve körmondatokkal, és ha nem előzte meg (szokás szerint) maga a beszéd vagy bármilyen anyag előzetes biztosítása. Azt hiszem, az ilyen felolvasás igazi rémálom minden tolmács számára. Leginkább olyankor, amikor fontos emberek fontos eseményen fontos küldöttség számára lejtik el ily módon a mondanivalójukat. Hiszen ilyenkor a tolmács is jobban rivaldafénybe kerül. De ne siessünk annyira előre, nézzük meg, miről is szól ez a történet...
A cselekmény két szálon indul el. Az egyiken egy fontos ember, nevezzük a Miniszternek, felkérést kap egy nagy nemzetközi konferencia főelőadásának megtartására. Természetesen nem lehet rá nemet mondani, így azonnal beindul a gépezet. A titkárság megtudakolja a várt előadás pontos témáját, a megfelelő csapat összeül, majd a legfrissebb adatok segítségével megfelelő mennyiségű irodalmi hivatkozással (értsd: idézettel) és szellemes közmondással fűszerezett pár nap alatt helyre kis beszédet rittyentenek a Miniszternek potom tíz oldal terjedelemben, hiszen (bár sejtik, hogy az tíz percre talán sok lesz), csak nem fojtják bele ott a helyszínen a szót egy ilyen fontos emberbe. Eztán a beszéd ott hever az asztalon kinyomtatva, várva, hogy az esemény napján felkapják, majd a helyszínen a Miniszter kezébe nyomják, aki ott (szokásához híven) felolvashatja.
A másik szálon egy tolmács(pár) felkérést kap a konferencia tolmácsolására. Persze örülnek, hiszen mindig megtisztelő ilyen fontos nemzetközi eseményeken részt venni, főleg, ha különféle nagykövetek és a nemzetközi sajtó képviselői is jelen lesznek. Amint tudják, el is kezdik a felkészülést: felveszik a kapcsolatot a rendezvényszervező kapcsolattartójával és azonnal kérik az anyagokat: a programot, a preziket, a beszédeket, egyszóval mindent, amivel várhatóan az előadók készülni fognak, hogy ők is felkészülhessenek. Hogy a lehető legjobb teljesítményt nyújtsák a hallgatóság és az előadók, valamint a szervezők legnagyobb megelégedésére. Csakhogy ez vázlatos programon kívül nem nagyon kapnak semmit. Merthogy a rendezvényszervező sem kapott semmit. A Miniszter úr titkársága sajnos nem tud semmiféle beszédről, biztosan nem is lesz, de egyébként sem kell félni, nem szokott ő olyan összetetten beszélni. Hmmm...
És eljön a nagy nap: mindenki gálában, csak a tolmácsoknál van rossz helyen a görcs: nem a nyakkendőn, hanem a gyomrukban. Mert nem kaptak anyagot. Semmit. Van pár általános előadáscímük, ami alapján bármi elhangozhat, És tudják, hogy a nagykövetek őket fogják hallgatni, a nemzetközi sajtó cikke az ő tolmácsolásukból fog születni. Szép szülés lesz...
A köszöntések után a pódiumra lép a Miniszter. Előveszi tízoldalas beszédét (igen, azt, ami úgysem lesz), majd elkezdi felolvasni, Egymást követik a szebbnél szebben megírt ÍROTT NYELVI mondatot, melyeket olvasásra és nem hallás utáni értésre írtak. De itt csak a fülre lehet hagyatkozni, A magyar közönség is alig érti, de legalább jól hangzik, Összetett, bonyolult - amilyet egy minisztertől várunk. Az ötödik oldal után nyilvánvaló, hogy hosszú ez a szöveg tíz perchez; nincs mit tenni, bele kell gyorsítani.
Szegény tolmácsaink eddig sem voltak boldogok, de most már gondolatban mindenkit szidnak, aki az eszükbe jut, de dolgoznak. Dolgoznak, mert nem akarják cserben hagyni a közönséget és a megbízót. A végén már-már megkönnyebbülnek, amikor megérkezik a mindenki számára ismerős idézet:
Mi dolgunk a világon? küzdeni
Erőnk szerint a legnemesbekért.
Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.
Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből
S a szellemharcok tiszta sugaránál
Olyan magasra tettük, mint lehet,
Mondhatjuk, térvén őseink porához:
Köszönjük élet! áldomásidat,
Ez jó mulatság, férfi munka volt!
A közönség arcán üdvözült mosoly - csak a tolmács tudja, hogy nincs esély ezt visszaadni. Pedig milyen szép retorikai elem! De ezt csípőből nem lehet.
Persze a konferencia végén mindenki elégedett, a tolmácsok is dicséretben részesülnek, mert "ugye, hogy ment ez, nem is kell nektek szöveg". Aha, csak azt nem tudják, milyen érzés egy-egy ilyen eseményen a kabinban ülni. Amikor minden mondatnál arra számítasz, hogy itt a vég, biztos nem tudod elegánsan megoldani. És a legrosszabb az, hogy tudod, hogy menne! Ha kaptál volna megfelelő mennyiségű információt,. Ha elküldték volna a preziket. Ha abból a nyomorult beszédből küldenek egy másolatot, vagy legrosszabb esetben a helyszínen fél órával a kezdés előtt egy példányt. De nem. Mert úgyis menni fog. Mert úgyis mindig megoldod. Igen, úgyis...
(Csak azt nem értem: ha egy beszéd megírásához egy olyan beszédírónak, aki (valószínűleg) ért is a témához adott esetben több nap szükséges, hogyan várhatják el a tolmácstól, aki nyelvi (és általában nem egyéb) szakember, hogy szinkronban egy ugyanolyan minőségű szöveget prezentáljon, adott esetben idegen nyelven? Tartok tőle, ez örök rejtély marad.)
Ezzel és még sok hasonló izgalmas témával találkozhatsz az Online Fordítónapokon, ahol öt napon keresztül a fordító-tolmács szakma legkiemelkedőbb alakjai osztják meg az érdeklődőkkel értékes tapasztalataikat. Ha bármilyen szinten érdekel a fordítás-tolmácsolás világa, ne maradj le erről az egyedülálló eseményről! A lenti gombra kattintva most INGYENESEN regisztrálhatsz!
