Egy aprócska, de mégis hatalmas könyv a szeretetről, felelősségről, odaadásról, önzetlenségről és még annyi minden másról. Igen, mai témánk Antoine de Saint-Exupérytől A kis herceg. Ugyanis a könyv fordításban is kiváló olvasmány. (Bár készült belőle újrafordítás, még nem szereztem be, így jelen blogbejegyzés az „eredeti” Rónay György-féle változatról szól.)

Azt gondolhatnánk, hogy a könyv fordítása nem (volt) túl nehéz feladat, hiszen sem tartalmilag, sem terminológiailag nem túl összetett. (Talán éppen ez okból kaptuk még gimnáziumban ezt a művet angol fordításban olvasmányul anyanyelvi tanárunktól.) És valóban, szakfordítás esetén az egyszerű tartalom és kevésbé gazdag terminológia hatalmas könnyítést jelent. Itt viszont műfordításról van szó, ahol egyszerű mondatokat ütősen fordítani, úgy, hogy az olvasó újra és újra elsírja magát a meghatottságtól, elgondolkodjon az élet igazán nagy dolgain, egyáltalán nem egyszerű feladat – és biztosan nem is tudja bárki megtenni.

Első ránézésre a könyv egy rövidke mese egy kisfiúról, aki él-hal a rózsájáért. De több ennél. Sokkal több. Mert a könyv egy kisfiúról szól, aki valóban tudja, mit jelent szeretni. Egy kisfiúról, aki mindenkit figyelmesen meghallgat. Egy kisfiúról, akitől és akin keresztül rengeteget tanulhatunk – és vele, tőle növekedhetünk emberségünkben.

A fordítás rengeteg emblematikus mondatot tartalmaz, amelyek visszaköszönnek a hétköznapi életben is. Rónay gyönyörűen megtalálja a hangját az egyes szereplőknek, hitelesen szólal meg nemcsak a címszereplő, a kis herceg, de a szerző, a róka, a rózsa, a kígyó és az összes többi szereplő.

Mindenképpen érdemes olvasni, újraolvasni, no meg aztán újra és újra. Mert mindig többet és újat ad. Ne felejtsünk el zsebkendővel felszerelkezni hozzá…

- Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem.

- Jó, jó, de hogyan? – kérdezte a kis herceg.

- Sok-sok türelem kell hozzá – felelte a róka. – Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz…