A fordítás számos típusáról volt már szó, de persze nem értünk még a sor végére. Lássunk tehát egy újabb izgalmas kihívást: ez nem más, mint az intertemporális fordítás.
Ahogy a szó maga is jelzi, itt gyakorlatilag intralingválisan, azaz nyelven belül, viszont különböző idők között kell fordítani. Hogy miért? Mert az írott nyelvi szövegek bizony egy idő után elfáradnak. Hogy mikor, az nyelvfüggő. Vannak nyelvek, amelyek évszázadok alatt is csak kicsit porosodnak, míg másoknál pár évtized is zavaróan érezhető a szókincsen és/vagy a nyelvhasználaton.
Például Homérosz művei könnyedén olvashatók a mai görögök számára is, pedig nagyjából 2800 (!!!) éve keletkeztek. Ezzel szemben a Canterbury mesékkel sokkal jobban meggyűlik a modern közönség baja, pedig „csak” kb. 700 évvel ezelőtt íródott.
Ezekben a problémásabb esetekben kerülhet sor intertemporális fordításra, melynek során a régi, mára már furcsának tűnő, nehezen értelmezhető szövegek frissen, a modern nyelvhasználat szabályai szerint szólalnak meg.
Ugyan nem túl gyakori, nálunk, azaz magyar nyelven is születtek, pontosabban születnek intertemporális fordítások. Ilyen például az 1270-es években íródott Szent Margit legendája, de ami meglepőbb, hogy a Bánk bánból is készült aktualizált változat a közelmúltban, mégpedig Nádasdy Ádám tollából.
Bár egyszerű feladatnak tűnik, ez a fordítás is ugyanolyan munkás, mint az interlingvális. Hiszen értelmezni kell az eredeti szöveget, meg kell keresni egyes szavak jelentését, majd újra kell alkotni az üzenetet oly módon, hogy az természetesnek hasson a modern nyelvhasználók számára.
Persze ezt a munkát általában írók végzik, nem pedig fordítók, de ettől még ez technikailag fordítás. És ha így van, akkor ismernünk kell :)
Bővebben a témáról:
- Jacobsen. 1958. Translation a Traditional Craft: An Introductional Craft.
