Dubajoztam egy félévessel – az utóbbi időszakban többször is. Ráadásul mindketten nagyon élveztük! De nem kell megijedni – bár valóban Dubajban jártam, csak a hangommal, online tolmácsolás keretében ;) És igen, közben velem volt a kislányom is.
Néhány évvel ezelőtt még nem gondoltam volna, hogy az online tolmácsolás ennyire komoly szerepet játszhat majd az életemben, és azt sem, hogy ilyen flottul mehet. Ugyanis most már valóban megoldható, hogy egy dubaji rendezvény előadóit itthonról tolmácsoljuk, mégpedig úgy, hogy a közönség, azaz a mi hallgatóink is az Egyesült Arab Emírségekben vannak. Azaz oda-vissza hosszú utat jár be az üzenet hihetetlenül rövid idő alatt.
Őszintén szólva korábban csalódottá tett volna a tény, hogy egy ilyen többnapos konferencia kapcsán nem utazhatunk a helyszínre, most viszont egy néhány hónapos kisbaba anyukájaként még Budapestre sem tudnék felautózni, hát még külföldre repülni… Így most nemhogy nem fáj, hogy a szervezők a távtolmácsolás mellett döntöttek, hanem egyszerűen örömmel tölt el, hiszen van lehetőségem dolgozni.
Eleinte persze azt gondoltam, hogy baba mellett ilyesmi lehetetlen lesz. Mert hogyan is tudnék konferenciákra járni? Hogy majd online? De egy csecsemő mellett? Mégis hogyan?
Aztán a szülés után néhány héttel megérkezett az első online felkérés. Gondolkodtam egy darabig, majd összeszedtem a bátorságom és rábólintottam, főleg azért, mert a kicsi jó alvó volt. Szerencsére nem bántam meg: probléma nélkül lezajlott a tolmácsolás, a kisbabám végig aludt, én pedig nagyon boldog voltam, hogy hosszabb szünet nélkül visszacsöppenhettem a szakmai életbe.
Ezt követően szépen elkezdtek érkezni a további munkák. No nem halomszámra, de nem is baj, hiszen ebben az időszakban fel sem merül, hogy a meló legyen első (és máskor sem!). De van annyi, hogy minden héten hasznosnak érezzem magam és ne féljek attól, hogy berozsdásodom.
És a kicsi? Nos, ő a legtökéletesebb kabintársam. Az első hetek után már nem kell többé azon drukkolnom, hogy elaludjon: fogom, felkötöm a kendőbe, és ő is ott van velem a konferencián vagy éppen tárgyaláson. Hol Dubajban, hol csak „itt” Pesten. Persze ha hosszabbra nyúlik a munka, időnként szunyókál egyet, sőt, ha megéhezik, arra is talál megoldást ;) A hangom megnyugtatja, de annak is örül, ha a tableten keresztül néha összemosolyoghat a (másik) kabintársammal.
Szóval egy darabig marad az online utazgatás és az online munka. Otthonról, egy kisbaba és nagyszerű kollégák társaságában. És nem, senki se higgye azt, hogy nálunk mindig minden csilli-villi rózsaszín! Ugyanúgy előfordulnak álmatlan éjszakák és nyűgösebb nappalok, de nagyon hálás vagyok, hogy a tolmácsolást, ami számomra sokkal több mint munka, minden komolyabb áldozat nélkül heti szinten gyakorolhatom! (Bár mostanában azért apuka segítsége is egyre többször kell hozzá, mivel a kis kabintársam néha akkor is be akar kapcsolódni a kommunikációba, amikor még rajtam van a sor ;))
