Sokszor teszik fel nekem a kérdést, hogy miként lehetséges, hogy szinkrontolmácsoláskor a tolmács szinte egyszerre végez mondandójával, mint az előadó. Nos, az igazat megvallva még az is előfordul, hogy a kabinban előbb (!!!) fejezünk be egy-egy mondatot, mint a beszélő, akit tolmácsolunk. Hogy miként lehetséges ez? Mindjárt meglátjuk!
Vegyünk egy egyszerű példát! Ha tudjuk, hogy egy beszéd elején járunk és azt halljuk, „Tisztelt Hölgyeim és” – tudjuk, hogy a vége szinte biztosan az lesz: „Uraim”. Ha viszont az előadónk Magyarország miniszterelnöke, akkor könnyen lehet, hogy hozzáteszi: „Kedves Barátaim”. Ennek kitalálása nem túl nagy varázslat. Egyszerűen ismerni kell, milyen paneleket, kifejezéseket használnak általában az előadók egy beszéd elején, míg a másik esetben a miniszterelnök korábbi beszédeivel érdemes képben lennünk.
De menjünk tovább! Ha valaki otthonosan mozog a konyhában és elkezdik neki mesélni a palacsinta receptjét, akkor valószínűleg könnyen tudná azt folytatni, ha szükség lenne rá. Talán nem pont azokkal a szavakkal, de ugyanazzal a jelentéssel.
Valahogy így vagyunk ezzel mi is a kabinban. A különbség csak annyi, hogy az esetek elnyomó részében nem olyan témáról beszélünk, amiben igazán járatosak vagyunk. Állattenyésztés, építőipar, kertészet, gyógyszeripar és sorolhatnám. Az anticipáció mégis működik. De hogyan?
Leginkább a felkészülés eredményeként. Ha ugyanis jó minőségben szeretnénk tolmácsolni, akkor fel kell készülnünk, mondhatni meg kell tanulnunk a tananyagot, ami esetenként 100-200 oldalt vagy még ennél is többet jelenthet. Ha ezeket feldolgozzuk, akkor a szakterület egy apró szegmensét is megtanuljuk vele. Ilyenkor tehát igenis előfordulhat, hogy nagyon szakmai mondatot is előbb fejezünk be a célnyelven, mint a forrásnyelv beszélő.
Velem előfordult már, hogy a tárgyalás szünetében építőipari szaktanácsot kért tőlem az egyik tárgyalófél (a résfalak építésével kapcsolatban), mivel azt hitte, én is szakmabeli vagyok. Természetesen esélyem nem volt tanácsot adni, de örültem, hogy ennyire hozzáértőnek tűnök. Ezek szerint sikeresen megtanultam a leckémet!
A tolmácsok „előrejelzési”, bejóslási tevékenységéről és annak fontosságáról Csernov írt először. Rámutatott arra, hogy minél nagyobb ismeretanyaggal rendelkezünk, minél nagyobb az ú.n. szubjektív redundancia, annál sikeresebb lesz a tolmácsolás. Ha viszont kevés (azaz nagy a szubjektív információtartalom), akkor a tolmácsnak túl sok új dolgot kell feldolgoznia, és könnyen lehet, hogy ez meglátszik (hallatszik) munkája minőségén is.
Ezért KELL felkészülni minden munkára, ezért KELL háttéranyagot kérnünk és ezért KELL a lehető legjobban megtanulnunk a „tananyagot”. És ha így lesz, akkor bizony lehet, hogy az előadónál korábban fejezzük be a célnyelven saját előadását. Ami azért még mindezek ismeretében is elég menőn hangzik :)
Bővebben a témáról:
Chernov G.V. 1985. Interpretation Reserarch in the Soviet Union: Results and Prospects
