Aki egy kicsit is ismer, tudja, hogy operarajongó vagyok, így várható volt, hogy eljön a pillanat, amikor a posztok sorai közt is előbukkannak a műfaj képviselői. Igen, a mai épp egy ilyen pillanat :)

Bár sok szempontból hasznosnak tartanám, ha több előadáson lenne lehetőség magyar fordításban hallgatni a műveket, sajnos erre egyre kevésbé nyílik mód. Időről időre azonban megjelenik egy-egy üdítő kivétel a színpadon – ilyen volt (már sok évvel ezelőtt) Händel Xerxes című operája is.  (Egyébként nem a teljes művet énekelték akkor sem magyarul, csak a recitativokat.)

A magyar változat fordítója az egyébként nagyszerű rajzfilmes és szintén operarajongó Csákovics Lajos, aki kivételesen profi módon nyúl az operaszövegekhez – és ezt nem egyetlen, hanem meglehetősen sok munkájának ismeretében állítom (melyek többségét egyébként nem színpadon láttam, hanem egyszerűen a lelkes és roppant szorgalmas fordító weboldalán olvastam).

Händel nagyszerű műve Kovalik Balázs modern rendezésében (aki egyébként a fordításban is segédkezett) 2009-ben debütált az Operaház színpadán. Bár általában nem rajongok a modern rendezésekért, ez a változat telitalálat lett és ebben nem kis szerepe volt az ugyancsak modern, mai fordulatokban bővelkedő magyar változatnak.

Aki figyelmesen hallgatta az énekeseket, annak ilyen és hasonló mondatok üthették meg a fülét:

Kár minden szóért, nem kapom be a horgot!

Én döntöm el, hogy kivel leszek boldog.

Bár ez a mondat sem éppen olyan, mint amit egy klasszikus barokk operához társítanánk, lehet fokozni:

Az bizony tényleg furcsa, hogy egy király

Nem királylánnyal nősül.

Odáig süllyed, hogy egy szimpla bigét választ.

De a címben emlegetett játékbaba is megjelenik – vicc nélkül:

Még a Barbie babád sem lenne olyan naiv,

Hogy reménykedjen ebben.

Vajon van még feljebb? Lehet ezt tovább fokozni? Szerintem igen:

Szép virág kapható! Százasér’ szálát!

Százasér’ szép virág! Százasér’ tessék!

Remélem, ti is látjátok már lelki szemeitek előtt az Örs vezér tér vagy éppen a Blaha aluljáróját, ahol egy időben szinte mindent megvehetett az ember egy százasér’ (én koratélen mindig az ötujjas pamutkesztyűkre gyúrtam). Mi ez, ha nem fordítói siker? Főleg, ha közben nektek is fülig ér a szátok, mint nekem :)

Hogy ezek a sorok nem passzolnak az opera műfajához? Meglehet. Ha azonban az a cél, hogy közel hozzák a műfajt a fiatal generációhoz, mégpedig szórakoztató, humoros módon, akkor nem kérdés, hogy elérte-e.

Természetesen mondhatjuk, hogy recitativot azért könnyebb fordítani, mint áriát (igaz), hiszen ott a zene és a szöveg egységét könnyebb megoldani, mivel mind a szótagszám, mind pedig a ritmika szabadabban értelmezhető, a Xerxes magyar nyelvű változata nagyszerűre sikerült és akár librettóként olvasva, zene nélkül is élvezetes. Azaz valóban igényes műfordítás!

Ha kedvet kaptatok, itt olvasható a szövegkönyv (és sok egyéb operáé is): http://opera-csakovics.blogspot.com/2011/09/handelminiato-xerxesz.html