Nem, most nem Madonna ’87-es örökzöldjéről lesz szó, bár amióta eszembe jutott a téma, azóta ez a dal jár a fejemben…
Szóval: egy esti programra, egészen pontosan egy díszvacsorára voltam hivatalos. A résztvevők névsora meglehetősen impozáns volt: külügyminiszterek, nagykövetek és még számos politikai-diplomáciai személy, valamint házastársaik. Valójában ez utóbbiak miatt kértek a szervezők tolmácsot, mivel úgy tudták, hogy néhányuknak segítségre lesz szüksége ahhoz, hogy részt vegyenek a vacsora melletti angol nyelven folyó diskurzusban. Így kerültem tehát a helyszínre.
A vacsora előtt (egészen pontosan még mielőtt a teremben elfoglaltuk volna a helyünket) a szervezők megkérdezték, kinek lesz szüksége tolmácsra. De ezt elég szerencsétlen módon tették: nyilvánosan, mindenki előtt. Így nem meglepő, hogy senki sem tette fel e kezét annak ellenére, hogy tudtuk, többeknek is nehézséget okozna, ha angolul kellene beszélgetniük. Így viszont hirtelen célszemély nélkül maradtam.
A szervezők azonban azt mondták, ha már ott vagyok, nyugodtan vegyek részt a vacsorán. Miért is ne? Maradtam.
Mikor tehát elkezdődött a vacsora, elfoglaltam a nekem kijelölt helyet, kellemesen elbeszélgettem a mellettem ülőkkel, és természetesen élveztem az ízletes fogásokat és a finom borokat.
Hamarosan azt vettem észre, hogy a nagy asztal több pontjáról is érdeklődő pillantásokat vetnek rám, sőt, az is megütötte a fülem, amikor az egyik résztevő afelől kérdezgette asztalszomszédját, hogy vajon ki lehetek? :) :)
Nekem is csak akkor esett le, hogy a helyzet valóban nagyon talányos: egy huszonéves lány egy elegáns diplomáciai (ültetett!) vacsorán, ráadásul láthatóan egyedül, kísérő nélkül, azaz valószínűleg saját jogán érkezett.
Szegények szerintem azóta sem kapták meg a kérdésükre a választ (a házastársak pedig valószínűleg kényszerű mosollyal és némi megbánással emlékeznek vissza arra az estére, amikor nem tudtak részt venni a beszélgetésben), én viszont aznap elég könnyedén tudtam le a munkát – ráadásul azon kivételes alkalmak egyike volt, amikor még egy kis bort is ihattam munka közben. Ez aztán az öröm!
Most pedig jöjjön a Who’s That Girl – most már tényleg meg kell hallgatnunk :): https://www.youtube.com/watch?v=r0qDBYiOBrc
