Előrebocsátom, nem vagyok egy nagy feminista. Hogy miért említem ezt itt a legelején? Mivel a mai könyv egy híres feminista regény. De nem ezért szeretem. Ami megragadott benne, az a gondolatok szövésének speciális módja, a benne szereplő emberi sorsok összefonódása, valamint a megjelenített társadalomrajz. A könyv pedig nem más, mint Virginia Woolftól a Mrs. Dalloway.

„Majd ő maga elmegy, és megveszi a virágokat, mondta Mrs. Dalloway.” – így hangzik a regény első, rengeteget idézett mondata. És így is tesz: elindul a városban, majd a nap folyamán találkozik élete szinte minden fontos szereplőjével, és az általuk kiváltott, felkorbácsolt, visszavert érzelmek és gondolatok adják a mű igazi gerincét. Ez az ún. tudatfolyam-technika egyszerűen zseniális. Az olvasót úgy viszik magukkal a hömpölygő gondolatok és érzelmek, mintha egy hajóban ülne. És ahogy sodródunk, mi olvasók is el-elgondolkodunk életünk fontos szereplőin és momentumain.

Emellett megismerhetjük az I. világháború utáni angol elit életét is, sőt, még a poszttratumás stressz-szindrómából is ízelítőt kapunk. (Akár akarjuk, akár nem �)

A (második) fordítás Tandori Dezső nevéhez fűződik, aki valóban megértette és átérezte Woolf hangját. De nem ez jelenti a legnagyobb kihívást a művel kapcsolatban, hanem annak az ellentmondásnak a megvalósítása, hogy úgy legyen sodró lendületű, hogy közben megmarad a történet és az események lassan folyó jellege. Lehetetlennek tűnik, ugye? Pedig működik!

Szóval, ha még nem olvastátok, mindenképpen ütemezzétek be valamikorra Mrs. Dallowayt. Még akkor is, ha elsőre nem tűnik túl vonzónak. És ha tetszett, nézzétek meg a mű által ihletett filmet, Az órákat. És persze hallgassátok meg Philip Glass hozzá írt filmzenéjét is! Ja, ha már itt tartunk, a zenéhez készült egy gyönyörű modern balettkoreográfia is Örvény címmel (Lukács András). Ha tehetitek, azt is nézzétek meg! Izgalmas, ugye? Itt is szépen összekapcsolódtak a dolgok – szerencsére csupa jó és értékes dolog!

Az emberi szív feledékenysége sebezhet, a hálátlanság égethet-marhat, de ez a hang, ez az évről évre végtelenül áradó hangfolyam magába old bármit; ezt az esküt, ezt a teherautót, ezt az életet, ezt a vonulást, körülvesz, beborít és magával sodor mindent, akár a gleccser jegének durva sodrása egy-egy csontszilánkot, kék virágszirmot, tölgyfarönköt; és görgeti-görgeti egyre.