Emlékszem, már egész kisgyermek koromban izgalommal töltött el a trilógia, annyira tetszett a borítója, főként a nagy kőalakok. Aztán középiskolás koromban elérkezett a pillanat, amikor elkezdtem olvasni A gyűrűk urát. Mit olvasni? Falni!! Merthogy ez a könyv egyszerűen letehetetlen, és bár úgy 1500 oldalt tesz ki, azaz nyúlfarknyinak kicsit sem mondható, pillanatok alatt a végére ér az ember, pedig nem szeretné, anyira beszippantja a mű világa.

Nos, ebben a hatalmas élményben nem kis szerepe van a csodás műfordítói munkának, amely jelen esetben nem egy, hanem két kiváló szakember nevéhez fűződik. Sokan nem tudják, hogy bár a háromkötetes mű nagyobbik részét Göncz Árpád fordította le (meglepően gyorsan, úgy negyedév alatt), az első 11 fejezet Réz Ádám nevéhez köthető, aki sajnos nem érte meg, hogy befejezhesse a munkát. (És persze ott van még Tandori Dezső is, aki a 12. fejezettől alkotta meg a verses részek magyar változatát – addig azok is Réz Ádám munkái.)

Mondhatnánk, nem sok az a 11 fejezet, és ez igaz, ámde emellett Réz Ádám alkotta meg azt a hihetetlenül sok tulajdonnevet is, amelyek oly különleges hangulatot kölcsönöznek a műnek. Az ő leleménye Völgyzugoly, Csavardi Samu, Zsákos Frodó, Középfölde, Bakacsinerdő – csak hogy párat említsek.

Aki foglalkozott már ilyesmivel, az tudhatja, hogy ehhez roppant kreativitásra, no meg rengeteg kutatásra volt szükség, főleg, mivel Tolkien rengeteg mitológiai elemet felhasznált világának megalkotásakor, és ahhoz, hogy a nevek valóban jó (vagy legalábbis a szerző által szándékolt) irányba terelgessék az olvasókat, meg kellett találni a nevek (vélhető) gyökereit.

Ennek megfelelően például nem lett volna szerencsés az orkokat manóknak fordítani (mint a Szobotka-féle A babóban), hiszen a magyar olvasókat egészen másfelé vitte volna. (Egy manó nálunk alapvetően kedves lény, nem úgy, mint egy ork…)

Őszintén szólva nagyon megijedtem, amikor kiderült, hogy filmváltozat készül a könyvből, mert azt gondoltam, ezt egyszerűen lehetetlen filmre vinni. Szerencsére nem lett igazam (azzal együtt, hogy sok-sok izgalmas rész és szereplő hiányzik belőle – nekem különösen nagy szívfájdalmam, hogy Bombadil Toma nem került bele), de így is KÖTELEZŐ OLVASMÁNY a könyv. Aki egyszer belekezd, biztosan nem bánja meg.

Én egyébként angolul is elolvastam, úgy is tetszett, de szerintem a magyar változat élvezetesebb! Szóval irány a könyvespolc/-bolt/könyvtár, és ha még nem olvastátok, vágjatok bele!

Mi más zárhatná ezt a mai bejegyzést, mint a Gyűrű vers (Réz Ádám fordításában):

„Három Gyűrű ragyogjon a tünde-királyok kezén,

Hét a nemes törpök jussa, kiknek háza cifra kő,

Kilencet halandó ember ujján csillantson a fény,

Egyet hordjon a Sötét Úr, szolganyájat terelő,

Mordor éjfekete földjén, sűrű árnyak mezején.

Egy Gyűrű mind fölött, Egy Gyűrű kegyetlen,

Egy a sötétbe zár, bilincs az Egyetlen,

Mordor éjfeket földjén, sűrű árnyak mezején.”