Igen; Gombóc Artúr ezeket szereti, no meg a „rövid csokoládét, a gömbölyű csokoládét, a lapos csokoládét, a tömör csokoládét, a lyukas csokoládét, a csomagolt csokoládét, a meztelen csokoládét, az egész csokoládét, a megkezdett csokoládét, az édes csokoládét, a keserű csokoládét, a csöves csokoládét,a mogyorós csokoládét, a tejcsokoládét,a likőrös csokoládét, a tavalyi csokoládét, az idei csokoládét és minden olyan csokoládét, amit csak készítenek a világon.” Ő ugyanis így kategorizálja be a csokoládékat – az összeset.

És vajon mi a helyzet a szövegekkel? Fordítói szempontból miként lehet őket bekategorizálni? Őszintén szólva elég sokféle módon – számos szakember alkotta meg a saját csoportjait. Fjodorov (1953) szerint vannak tudományos, társadalmi-politikai, valamint művészi szövegek. Mounin (1963) ezzel szemben már hét típusról beszélt, melyek a vallásos szövegek, az irodalmi szövegek, a versek, a gyermekkönyvek, a színpadi szövegek, a filmszövegek és a műszaki szövegek.

Ezek a csoportosítások azonban nem igazán kapcsolták össze a szöveg jellegzetességeit a fordítás folyamatával. Katharina Reiss (1971) tipizálása viszont már erre is gondolt. Nála négyféle szöveg jelenik meg. Az első a tartalomközpontú szöveg. Az ilyen szövegeknél a fordítót egyetlen cél vezérli, a tartalom minél hűbb, pontosabb visszaadása. Azaz a stílus, a kreatív megfogalmazás kevésbé fontos. Hogy milyen példákat hozhatunk erre a típusra? Például termékleírásokat, használati utasításokat, de a szakcikkek vagy más tudományos művek ugyancsak ebbe a kategóriába sorolhatók. És valóban: ezeknél a szövegeknél az élvezeti érték meglehetősen csekély, de ha jól működnek, akkor a tartalmuk jól használható, például használatra bítrhatjuk segítségükkel háztartási eszközeinket. (Ha nem, akkor pedig ...)

A második csoportba a formaközpontú szövegeket sorolja, amelyeknél (mint arra a név is utal) a forma az elsődleges. Ha tehát a fordító a formát megtartja, a tartalom akár sérülhet is. Bár elsőre furcsának tűnhet, valóban nem kevés ilyen szöveg van: például a versek, egyéb költői alkotások, illetve művészi szövegek. Gondoljunk csak bele: míg Tóth Árpád tollából az Őszi sanzon első versszaka ekként hangzik: „Ősz hegedűl / Szünetlenűl / A tájon / S ont monoton / Bút konokon / És fájón…”. Ezzel szemben ugyanaz a versszak, azaz ugyanaz a forrásnyelvi szöveg Szabó Lőrinc fordításában a következő: „Zokog, zokog / az ősz konok / hegedűje, / zordúl szivem, / fordúl szivem, / keserűre”.  

Nos, volt már tehát tartalom, forma (tartalomhoz a forma – Amfóra – bocsi…) - mi lesz a következő? Nem más, mint a funkcióhoz kapcsolódó szöveg, amire Reiss felhívásközpontúként hivatkozik. Ezek tehát olyan szövegek, amelyeknél az a cél, hogy a fordítás éppen azt a reakciót váltsa ki az olvasójából (hallgatójából), mint a forrásnyelvi szöveg. Itt tehát gondolhatunk reklámszövegekre, marketinganyagokra, de akár vallási szövegekre is. Fontos, hogy a hatás elérése érdekében a fordító sokszor igen rugalmas eszközökkel élhet. Hogy miért is? Mert egy reklámot nem lehet csak úgy lefordítani! Azt gyakorlatilag adaptálni kell a célnyelvi kultúrához, hiszen biztosra vehetjük, hogy mondjuk ugyanazon mosószert egészen más szavakkal, mondatokkal, stílussal és megfogalmazással lehet hatékonyan hirdetni Mexikóban, mint Magyarországon.

Végezetül ott vannak még az audio-mediális szövegek, amelyeknél a csatorna igényeit is figyelembe kell venni. Ha például televíziós, színházi, zenés stb. anyagról van szó, akkor azzal tisztában kell lennie a fordítónak. Hiszen a szinkront szájra kell illeszteni, a zenés művek (musical, operett) szövegeinél figyelembe kell venni a szótagszámot (és még annyi mindent – de erről nem kezdek el regélni, mert estig tudnék) és sorolhatnánk.

Persze a kategorizálás ezzel nem ért véget, hiszen sokan sokféle módon próbálták csoportosítani a szövegeket. Mára azonban elég ennyi. Az viszont fontos, hogy mindig legyünk tisztában azzal, mi az általunk fordítandó szöveg legfontosabb funkciója.

Ha tehát fordítási megrendelést kapunk, ismerjük meg, kikhez és milyen formátumban szól majd az elkészült szöveg, hiszen így tudjuk leginkább testre szabni a célnyelvi megfelelőt.