Hé, nem inkább: „Gyarlóság, asszony a neved”? Nos, az attól függ, ki mondja, pontosabban ki fordította. A jelen esetben Nádasdy Ádám – vagy Arany János.
Találkoztunk már a sorozatban újrafordításokkal, de a Hamleté talán még azoknál is izgalmasabb. Tudtátok, hogy már Arany János változata is újrafordítás volt? És még csak nem is az első.
Érdekes módon Arany változatát sem fogadták kitörő lelkesedéssel, és voltak olyan, Vajda Péter fordításából származó sorok (szállóigék), melyeket egyszerűen nem bírt elengedni a közönség, így egyes Arany-kiadásokba is azok kerültek. „Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.” „Valami bűzlik Dániában.” Nos, ezeket a sorokat már Arany előtt örömmel idézték az emberek és egyszerűen nem akarták ezt arra módosítani, hogy „A lét vagy nemlét kérdése ez” vagy éppen „Rohadt az államgépben valami”.
Napjainkban Nádasdy Ádám vállalkozik a Shakespeare-művek magyar nyelvű megújítására; számos színház az ő fordításában játssza azokat.
Nádasdy nem foglalkozik a konvenciókkal, sem pedig a cicomával. Ő egyszerűen mai szavakkal veti papírra a drámában szereplő mondatok jelentését. Teszi ezt hétköznapi nyelven, ahol kell, káromkodva, máshol már-már bántóan egyszerűen fogalmazva.
„Állhatatlanság, nőnemű vagy” – ez így olyan fura és olyan nyers, hogy már-már tetszik az olvasónak/hallgatónak. De az a minimum, hogy megjegyzi és elgondolkodik rajta. És ha így van, akkor elmondhatjuk, hogy jó munkát végzett a fordító.
„Őrült beszéd, őrült beszéd: de van benne rendszer.” – írja Arany. „Bár őrültség, van benne logika.” – mondja Nádasdy. Egyszerre ugyanaz, de mégis más.
Ciki, nem ciki, én lelkesedem Arany János mondataiért. Nekem tőle lesz Hamlet az igazi. Van benne kellem, báj, humor, játékosság, enyhe avíttság, találékonyság és még annyi más. És értem én, hogy kellenek/kellhetnek a modern változatok, csakúgy, mint a modern színházi rendezések, de ez utóbbiak akár régies szövegekkel is megvalósulhatnak. Hisz’ Shakespeare-t sem feltétlen szokták nyelvileg modernizálni az angol nyelvű előadásokban, mégis színpadra állítják mai környezetben.
De ne értsetek félre! Ezzel nem azt mondom, hogy nincs szükségünk a Nádasdy-fordításokra, mert dehogynem! Nálam is ott csücsülnek a polcon és örömmel olvasom őket. Hiszen mindig érdekes ugyanazon mű más és más értelmezéseit, magyar nyelvi megvalósulásait olvasni. Tegyetek így ti is!
Hamlet nagymonológja
(III. felvonás, 1. szín)
Lenni? nem lenni? ez hát a kérdés. Annak-é
nemesebb lelke, aki a megmérgesedett csillag-
zatok csapkodásait békével eltüri, vagy annak,
aki az inség seregei ellen felfegyverkezik s
ellenkezve ér véget?
(Kazinczy Ferenc prózafordítása)
Lenni, vagy nem lenni: az itt a kérdés.
Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri
Balsorsa minden nyűgét s nyilait;
Vagy, ha kiszáll tenger fájdalma ellen,
S fegyvert ragadva véget vet neki?
(Arany János fordítása)
Lenni vagy nem lenni, ez hát a kérdés
Nemesebb-e, ha eltűri elménk
A vaksors nyilát, parittyakövét,
vagy rontsunk karddal kínok tengerének,
És szembeszállva végezzünk velük?
(Eörsi István fordítása)
Lenni vagy nem lenni: ez a nagy kérdés;
az-e nemesebb, ha tűri lelkünk
a pimasz sors minden gonosz nyilát,
vagy az, ha fegyvert fogunk a bajokra,
s véget vetünk nekik?
(Nádasdy Ádám fordítása)
