Hajnali 3 óra. A tolmács hulla fáradtan lenyomja az ébresztőt (éjfél körül feküdt persze, mert még készülnie kellett, ugyanis a következő napi anyagokat csak este küldték meg neki; annyira jellemző), majd gyorsan megeszik egy joghurtot, elvégzi a reggeli rutint, gálába vágja magát és rohan le ¾ 4-kor az őt váró taxihoz. Kifelé a reptérre próbál kedvesen válaszolgatni a taxis kérdéseire, nevetni annak hihetetlenül mókás történetein, majd, amikor megérkezik, gyorsan átverekedi magát a biztonsági ellenőrzésen, aztán csatlakozik az ügyfélhez és együtt megvárják a beszállítást.
Bár szívesen aludna az úton, tudja, hogy ez most felelőtlen luxus lenne, mivel nehéz napja lesz és még nem tudott mindent végigolvasni, amit szeretett volna, így az utazási magasságot elérve felpattintja a laptopját és egész úton dolgozik. Készül. Szószedetet ír, háttéranyagot olvas, megpróbál minél jobban képbe kerülni a témában. Leszállás után az ügyféllel együtt átballagnak a reptéren található szállodába (gyakorlatilag anélkül, hogy egyet is szippantottak volna a kinti levegőből), és fél óra múlva kezdetét veszi a tárgyalás. Egész napos konszekutív. Innen oda, onnan ide. Pénzügyek, cégfelvásárlás, alkudozás, miegymás. És mindez a hivatalos üléseken túl, a kávészünetekben is. Sőt, talán akkor még inkább, mivel olyankor lehet a trükkös, kicsit személyesebb kérdésekkel jobban megpuhítani a tárgyalófelet. Tolmácsunk tehát dolgozik. Sok a megbeszélnivaló, ebédszünet nincs.
„Majd a tárgyalás közben eszünk szendvicseket.”
Igen, mármint mindenki más, kivéve őt, hiszen valaki mindig beszél, azaz neki végig jegyzetelnie és dolgoznia kell. Végül az ügyfél észreveszi és megálljt parancsol a meetingnek, hogy a tolmács is ehessen valamit. Délután 5 körül vége a megbeszélésnek, vissza lehet sétálni a reptérre (bár gyakorlatilag eddig is ott voltak :)). Kb. 3 óra múlva indul a gép, addig körül lehet nézni. Tolmácsunk már ismeri az itteni boltokat, mert többször lefutották már ezt a kört. Azért vesz néhány apróságot, csak hogy elüsse az időt. Amikor bejelentik, hogy 2 órát késik a gép, beugrik egy könyvesboltba és megvesz egy vaskos klasszikust.
Este 10 körül indulnak, Budapesten éjfél után szállnak le. Valahogy hajnali 1 után ér haza. Hullafáradtan. Ma is külföldön volt, ma is utazott. Hatalmas élmény volt…
„De jó neked, te olyan sokat utazgatsz!” Ez a mondat rendszeresen felhangzik különféle beszélgetésekben, amikor szó esik rólam vagy a munkámról. Hiszen való igaz, tolmácsként gyakorlatilag mozgó szolgáltatók vagyunk, oda megyünk, ahol szükség van ránk. Ha kell, a marhatelepen kerülgetjük a tehénlepényt, de ennél jellemzőbb, hogy egy luxusszálloda konferenciatermének végén kuksolunk egy kabinban. És igen, rengeteget utazunk. Viszont abba általában nem gondol bele senki, hogy ezek nem kéjutazások. Nagyon gyakran úgy telnek, ahogy a cikk elején ecseteltem. A történet nem légből kapott. Egy időben rendszeresen dolgoztam Amszterdamban egy ügyféllel, és az utak többsége így folyt. Maximum annyi különbséggel, hogy nem mindig késett a gép hazafelé, és egy idő után beiktattunk egy valódi ebédszünetet. Abban az időszakban legalább tízszer jártam a holland fővárosban, de egyetlen egyszer sem láttam a várost. Egyetlen pici csatorna sem került az utamba, egy fia kerékpárt sem láttam. Csak a repteret.
Persze előfordul, hogy szerencsénk van, és jut idő egy kis városnézésre, sőt, olyan is volt már, hogy 1,5 nap tolmácsolásra 1,5 nap szabadidő jutott, mert csak így lehetett megoldani a repjegyet. De ettől ez még nem nyaralás. Hiszen egy igazi nyaralást azzal és ott töltöm, akivel és ahol csak szeretném.
És bizony az is lehet, hogy egy luxusszálloda helyett inkább otthon lennék a családommal.
Kezdőként persze borzasztóan örültem én is minden külföldi, sőt, akár belföldi útnak, ma már viszont az árnyoldalukat is ismerem. Itthon mindig félve mondom, hogy bizony megint nem leszek 3 napig. Mert tudom, hogy hiányozni fogok és viszont. De ez a munkánk velejárója.
Erre sokan azt gondolhatják, hogy vannak ennél rosszabb munkakörülmények is, ami tény és való. Nem akarom sajnáltatni magunkat, mert az butaság lenne. Rosszabbat is el lehet képzelni egy-két luxusszálodában töltött esténél :) A lényeg az, hogy itt is két oldala van az érmének. Ezt pedig érdemes figyelembe venni például akkor, amikor ajánlatot adunk az ügyfélnek. Ugyanis az ügyfél nagy tévedésben van, ha azt gondolja, hogy nekem szívességet tesz azzal, hogy ide vagy oda „elutaztat”. Ez akkor lenne helytálló, ha felajánlana egy utazást oda és azzal, ahova és akivel én menni szeretnék. A helyzet viszont egészen más. Tehát ne érezzük azt, hogy ő tesz szívességet! Mi, tolmácsok mondunk le bizonyos dolgokról (pl. az esti közös családi vacsoráról) azért, hogy neki, az ügyfélnek segíthessünk. Ezt mindig tartsuk észben, ha ilyen megkeresést kapunk!
Ezzel és még sok hasonló izgalmas témával találkozhatsz az Online Fordítónapokon, ahol öt napon keresztül a fordító-tolmács szakma legkiemelkedőbb alakjai osztják meg az érdeklődőkkel értékes tapasztalataikat. Ha bármilyen szinten érdekel a fordítás-tolmácsolás világa, ne maradj le erről az egyedülálló eseményről! A lenti gombra kattintva most INGYENESEN regisztrálhatsz!
