Ismeritek London azon negyedét, ahol a híres-nevezetes grúz építészet képviselteti magát? Hogy nem? Őszintén szólva én sem, pedig rajongásig szeretem Londont, ha csak tehetem, rendszeresen ellátogatok oda. De ha egyszer ezt írja a turisztikai cikk, akkor bizony léteznie kell. Vagy??? Vagy fordítási hiba rejlik a dolog mögött… És tádááám: Georgian architecture, azaz György-korabeli építészet. Ez már jobb.

Szerencsére az előbbi példát nem egy publikált cikkben olvastam, hanem egy hallgatói fordításban, de ezzel együtt is nagyon elgondolkodtatott. Vajon miért kapcsoljuk ki a gondolkodást, a józan eszünket fordítás (és tolmácsolás) közben? Miért nem gondoljuk át a kontextust, mielőtt leírunk (kimondunk) valamit? Ebben a példában a fordítónak elegendő lett volna gyorsan végigpörgetnie az angol történelmi kapcsolatokat, és gyorsan rájött volna, hogy nagyon kicsi a valószínűsége, hogy Londonban teljes grúz negyedek találhatók, ráadásul oka lehet annak, hogy a grúz építészetről olyan borzasztóan sokat nem hall az ember. De nem. A szótárban a Georgian szó mellett elsőként a grúz szerepel, tehát az kerül a szövegbe, slussz-passz.

A tolmácsórákon is gyakran találkozom hasonlóval, amikor elhangzik, hogy a felmérés eredményei szerint a vizsgált lakosság 17%-a szereti a csokit, 20%-a nem szereti, 10% pedig nem tudja. Mivel tudjuk, hogy a teljes mintára kaptunk eredményt (és csak az előbbi három válasz lehetséges), egyértelmű, hogy a tolmács a 70-et hallotta 17-ként (seventy vs. seventeen), amivel alapvetően nincs nagy baj. Azzal viszont már nagyon, hogy ezen a ponton nem kapcsol be logikus gondolkodása és háttértudása, mely szerint az egyes százalékos értékek összegeként 100-at kellene kapnunk, ami 17 helyett 70-nel tökéletesen teljesül.

Most biztos sokan mosolyognak, mondván, én ilyen hibát biztosan nem követnék el. Ennek igazán örülök :) Van azonban sok egyéb buktató, ami megnehezíti a fordító életét, főleg, ha nincs azokra felkészülve. Hogy mikre gondolok? Például arra, hogy fel tudja mérni, milyen szöveget vállalhat be és milyet nem? Úgy is fogalmazhatok, hogy mely területeken rendelkezik kellő jártassággal és melyek azok, ahol a megfelelő szakértelem hiányzik (és külsős segítség sincs kéznél). Egy igazi, felkészült szakember nemcsak tud nemet mondani, de azt meg is teszi időről időre, és ebben semmi ciki nincs! Hiszen, ha az orvostudományt nézem, biztosan nincs olyan szakember, aki a bőrgyógyászattól a grasztroenterológián keresztül az urológiáig bármely szakterületén ugyanolyan magabiztossággal tudna dolgozni. Az én esetemben például a családban van neurológus, így ilyen témájú szövegekkel szívesen dolgozom, hiszen mindig van, akivel szakmai kérdésekben tudok egyeztetni. Ha viszont fogászati implantátumok a téma (merthogy ilyen is volt), akkor a válaszom egyértelműen nemleges, mivel nem értek hozzá és nem is tudok hozzá segítséget kapni. Persze ilyenkor érdemes elmagyarázni a majdnem ügyfelünknek, hogy miért nem vállaltuk a megbízást és jó esetben elirányítani olyan fordítóhoz, aki szakértő módon tudja elkészíteni a célnyelvi szöveget. Itt zárójelesen megjegyzem, hogy néha magamat is meg tudom lepni a döntéseimmel. Egy alkalommal ugyanis igent mondtam egy andrológiai konferenciára, ahol hirtelen hátrafordultak a szakemberek, amikor meghallották, hogy egy nő van a mikrofon mögött… (És nem, a családban nincs andrológiai szakember :))

A különféle szarvashibák elkerüléséhez az a legjobb recept, ha a kellő nyelvtudással és komoly alapműveltséggel bíró jelölt idejében ráébred arra, hogy a fordítóvá válás leggyorsabb és legkevésbé rizikós útja, ha egy megfelelő képzőintézetben szakfordítónak képezteti magát, hiszen akkor felhívják a figyelmét azokra a csapdákra, amelyekbe, ha figyelmetlen, könnyedén belesétálhat. Én pontosan ebből a célból szeretem a magam és a kollégák rémes és (rémesen) vicces történeteit megosztani a diákokkal (persze név nélkül), hiszen azok segítségével érzékletesen tudom bemutatni, hogy például a felkészületlenség, a fáradtság, a nem ellenőrzött forráshasználat, az informatikai készségek hiánya vagy éppen a kapkodás milyen hibákhoz vezethet.

És bár a grúz építészet példája egy hallgató tollából származik, mindenkit megnyugtathatok, hogy ez még az első év első félévében történt :) Szóval senki se tántorítson el a történet, nagyon is van értelme tanulni a szakfordítást. No nem azért, mert majd ott a jelölt megtanulja a nyelvet, ugyanis nem, a fordítóképzők nem egyenlők egy nyelvtanfolyammal, és nem is azért, mert egy heti egy jogi szaknyelvi szeminárium felvértezi őket a kellő jogi szaktudással és diplomával a kezükben máris jogszabályokat fordíthatnak. Hanem ezért, mert a fordítói lét szinte minden szegmensébe betekintést kaphatnak. Megismerkednek a szakfordításhoz szükséges legfontosabb erőforrásokkal, kipróbálhatják az olyan piacvezető fordítástámogató eszközöket, mint a magyar fejlesztésű memoQ, megtanulják, mikor mihez kell nyúlni, vagy éppen az egyes megoldásaikat hol és hogyan lehet ellenőriz(tet)ni. A különféle együttműködések azt is lehetővé teszik, hogy a hallgatók megismerkedjenek a fordítási ágazat különféle szerepköreivel, megtanulják, ki az a PM, mivel foglalkozik a terminológus, miért szerencsés jóban lenni a lektorral és hasonlók. És ami különösen fontos, ráébrednek arra, hogy a fordítás (ha jól csináljuk), csapatmunka. Ha mindenki megtalálja a hozzá illő feladatkört, akkor kisebb munka és kevesebb stressz árán jobb minőségű és megbízhatóbb fordítások születhetnek, olyanok, amelyekre valóban büszke lehet a teljes csapat.

Amúgy nekem megjött a kedvem ahhoz, hogy megnézzem a nem grúz, hanem mai szóhasználattal élve georgiai építészetet, de ehhez biztosan nem Londonba fogok utazni! ;)