Nem tudom, elgondolkodtatok-e már azon, hogy vajon mennyiben befolyásolja a gondolkodásunk a nyelvünket, illetve, hogy vajon az általunk használt (anya)nyelv befolyásolja-e gondolkodásunkat.
Nos, a nyelvészek már egy ideje foglalkoznak ezzel. Egészen pontosan Whorf és Sapir voltak azok, akik az antropológiai nyelvészettel foglalkozva (Franz Boas világhírű antropológus kutatásán fellelkesülve) arra a következtetésre jutottak, hogy nem csupán a világ, amiben élünk befolyásolja a nyelvünket, például azt, hogy milyen szavakat használunk, de ennek ellentéte is igaz, azaz az általunk használt nyelv befolyásolja, hogy mit érzékelünk a körülöttünk levő valóságból. Azaz, úgy is fogalmazhatunk, hogy egy-egy adott nyelvet beszélő közösség más és más módon érzékeli a körülötte levő (de kb. ugyanolyan) világot, bár ezek az eltérések – természetesen – nem túl jelentősek. Erre nyelvi relativizmusként szokás utalni.
A nyelvi relativizmus egyik kedvenc példája szerint az eszkimóknak közel 400 (egyesek szerint több ezer) szavuk van a hó különféle formáira, és nyilván ez egyben azt is jelenti, hogy az eszkimók látják és érzékelik ilyen sokféle hó közti különbséget (nem csupán azt, hogy apró szemű porhó vagy tapadós nagy pelyhekben hulló hó esik-e).
Bár jóval később kiderült, hogy a közel 400 szó enyhén szólva is túlzás, és valójában egy félreértés eredménye (az eszkimók, pontosabban az inuitok nyelve poliszintetikus és ebből ered a hatalmas szám, és istenigazából nagyságrendileg annyi szavuk van a hóra, mint nekünk), a példa jól bemutatja, miről szól az elmélet.
Később egy izgalmas kutatás is napvilágot látott, amiben azt vizsgálták, hogy az, hogy milyen színekre van egy nyelvközösségnek szava, befolyásolja-e, milyen színeket tudnak egymástól megkülönböztetni. Bár a kutatás kis számú mintával dolgozott, így nem feltétlen tekinthető az eredmény, miszerint van kapcsolat a nyelvben meglévő színmegnevezések és azok érzékelése között, megbízhatónak, izgalmas folytatása a kérdéskör vizsgálatának.
A hipotézist azóta rengetegen cáfolták már, köztük Mounin, aki kifejtette, hogy még egy nyelvközösség különböző tagjai is eltérő tapasztalatokat szereznek a világról, így eltérő szókinccsel rendelkeznek, de ettől még nem tér el az általuk megtapasztalt világkép.
Persze a nyelvhasználat nem csupán a szókincs szintjén mutatkozik meg. Vajon az, hogy egy szónak mi a neme, befolyásolja azt, hogy miként vélekedünk róla? Egy kutatás eredményei alapján igen. Ebben az egyik példa szerint azon nyelvek beszélői, ahol a híd szó nőnemű, egészen más jelzők jelennek meg a bemutatott híd kapcsán (gyönyörű, kecses), mint azoknál, ahol hímnemű (erős, hosszú) – pedig ugyanarról az építményről volt szó.
Amint láthatjuk, továbbra is megosztó a kérdés, a beszélt nyelv befolyásolja-e világképünket, az idő- és térfelfogásunkat. A kérdés legalábbis elgondolkodtató. Annak, akit érdekel, javaslom az Érkezés című novellát és annak megfilmesített változatát, ugyanis ott is ugyanezt boncolgatják :)
A témához kapcsolódó alapművek:
Edward Sapir: Language, Culture and Personality: https://www.academia.edu/44497878/Culture_Language_and_Personality_Selected_Essays
Benjamin Lee Whorf: Language, Thought and Reality: selected writings: https://www.academia.edu/44497878/Culture_Language_and_Personality_Selected_Essays
