„De szeretnék gazdag lenni, Egyszer libasültet enni,” – mondja József Attila. No, én sosem gondoltam így a kakashere pörköltre. Sőt, őszintén szólva mindig is utáltam a belsőségeket. Nálam a máj csakis májkrém formájában jöhet szóba, de a zúza és a szív is – bár belekerül a húslevesbe vagy a csirkepörköltbe – a macskák tányérján végzi, mert egyszerűen meg sem bírom kóstolni. Tudom, nem feltétlen jó szokás, de ez van.
Ezek alapján gondolhatjátok, hogy az, hogy valaha is kakashere pörköltet egyek, alapesetben elképzelhetetlen. Egyszer mégis rendeltem, mégpedig készakarva…
Egy komoly, többnapos nemzetközi konferencián tolmácsoltunk vidéken. A konkrét témát nem említem, nehogy bárki be tudja azonosítani, de annyi elmondhatok, hogy orvosi konferencia volt, azaz elég komolyan fel kellett rá készülnünk (amit meg is tettünk, annak rendje és módja szerint).
Az első nap végén a programot díszvacsora zárta egy elegáns helyen. Mivel a szerződésünk szerint a megrendelő a szállásunk mellett az étkezésünket is biztosította, természetesnek vettük, hogy mi is a résztvevőkkel együtt megyünk majd vacsorázni – ahogy ez általában lenni szokott.
Itt azonban a szervező az ebédszünetben kijelentette, hogy mi nem vagyunk a szakmai program része, így az esti vacsorára sem vagyunk hivatalosak. ???? Hogy nem vagyunk a szakmai program része? Akkor mié vagyunk? Számos résztvevő a szakmai programból nélkülünk egyetlen szót sem ért. Ennél jobban hogyan vehetnénk ki a részünket belőle?
No, mindegy… Ekkor szembesítettük a szerződésben foglaltakkal, mire azt a választ kaptuk, hogy rendben, akkor vacsorázzunk meg valahol, ők pedig a számla összegét később kiegyenlítik.
Ennek megfelelően kerestünk egy éttermet, ahol úgy döntöttünk, a tolmácsok visszavágnak, és még ha nem is tudjuk őket kienni a vagyonukból, odatesszük magunkat. Pechemre a legdrágább fogás a kakashere pörkölt volt, de a bosszú nagy úr, így azt választottam :)
Egyébként annyira nem volt rossz; ha nem tudtam volna, mit eszem, szerintem igazán jól esett volna. Vacsora után még egy üveg vörösbort is elfogyasztottunk (természetesen nem a legolcsóbbik fajtából), majd elégedetten mentünk vissza a szállásunkra.
Kakashere pörköltet azóta sem ettem, de szerencsére a megrendelők többségében fel sem merül, hogy kizárjon bennünket a programhoz kapcsolódó étkezésekből (azzal együtt, hogy persze előfordul, hogy nem a vendégekkel együtt fogyasztjuk azt el, amivel nincs semmi gond).
