Egyik kedves kabintársam gyakran viccesen megjegyzi a tolmácsolásom hallgatva, hogy „már megint hazudsz”. Ez olyannyira bevett szokás nála, hogy rendszeresen emlegetjük, kajánul egymásra kacsintva. Ez persze csak vicc, de azért – joggal – felmerülhet sokakban a kérdés: vajon szokott-e hazudni, és ha igen, akkor mennyit hazudik egy tolmács? És milyen titkok őrizője?
Kezdjük az egyszerűbbel, az üzleti titkokkal és bizalmas információkkal. Nem kérdés, sőt, nem is titok (sic!), hogy ilyenekkel gyakran találkozunk a munkánk során. Számok, nevek, adatok, piaci bevezetésre váró termékek, szolgáltatások részletei, adott esetben érzékeny politikai vagy akár személyes információk. (A katonai tolmácsolások tartalmáról nem is szólva, ahol aztán valóban izgalmas – és néha rémisztő – dolgokról esik szó!) Sok-sok olyan dolog, amiért a versenytársak vagy éppen a média szinte minden pénzt megadna.
Ilyenkor persze általában már a munka előtt felmerül a megrendelő részéről a kérdés, hogy a tolmács valóban bizalmasan fogja-e kezelni a megismert információkat, adott esetben az előre (vagy a helyszínen) megkapott anyagokat. A válasz egyszerű: igen. Hiszen számunkra az az elsődleges, hogy az ügyfél elégedett legyen, mi pedig öregbítsük a jó hírünket, nem pedig az, hogy egy kétes üzlet reményében sutba dobjuk a karrierünket, minden befektetett munkát, az összes megrendelőt és kapcsolatot. Hiszen gondoljunk csak bele! Elég, ha csupán csak egyszer felmerül valakiben a gyanú, hogy bizalmas információt adott ki a tolmács, és a hír azonnal szárnyra kel, majd rövid időn belül az egész szakma tudni fog róla. Onnantól pedig nincs az a megbízó, aki foglalkoztatná. Hiszen a tolmácsolás bizalmi dolog. Gyakran olyan dolgokat hallunk, amit rajtunk kívül csak nagyon kevesen ismernek. Ami kompromittáló vagy ami akár egy egész cég vesztét okozhatja.
A tolmács azonban hallgat; nem él vissza a belé vetett bizalommal. És ez mindig így van, függetlenül attól, hogy aláírt-e bármiféle titoktartási szerződést vagy sem. A szakmai etika – és nem mellesleg a józan ész is – ezt követeli meg. (Éppen ezért nyugodtan oda lehet – és oda is kell – adni előre minden szükséges anyagot, hadd készüljünk fel rendesen! Jól látjátok, valóban ez az egyik vesszőparipám :))
Ennyit tehát a titkokról. És nem, nem árulok el semmit arról, hogy miket láttam például a pápai NATO-bázison ;)
És akkor jöjjenek a hazugságok! Mert igen, azért elő-előfordul belőlük néhány. Időnként akár több. Vagy akár sok is… Ez azonban nem jelenti azt, hogy a tolmácsok megrögzött hazudozók lennének. Csupán annyit, hogy vannak olyan helyzetek, amikor a hazugság az egyetlen lehetséges megoldás egy húzós helyzet orvoslására.
Vegyünk egy példát! Nagy nemzetközi eseményt szerveztek fővárosunkban, amire – mások mellett – egy igen magas szintű klingon delegáció is érkezett. Az egyik kiemelt programra a szervezők klingon-magyar és angol-magyar tolmácsolást rendeltek. Csakhogy volt egy bökkenő: nem találtak megfelelő klingon-magyar tolmácsot, ugyanis már minden hadra fogható szakember foglalt volt aznapra. De azért nem adták fel a keresést, és végül megbíztak két nálunk felnőtt, azaz a klingon mellett magyarul is beszélő klingon fiatalembert azzal, hogy tolmácsoljanak ezen a csúcseseményen. A magyar-angol páros csak a helyszínre érve szembesült a ténnyel, hogy a szomszédos kabinban ülő „tolmácsok” még sosem láttak sem kabint, sem tolmácsberendezést és fogalmuk sincs a szinkrontolmácsolás mibenlétéről. Mondhatnánk persze, hogy az angolosoknak nem kellett volna emiatt pánikba esniük, pedig dehogynem, hiszen tudták, hogy lesznek klingon előadások, amelyeket majd a szomszéd páros magyar változatából kell angolra tolmácsolniuk. Mindenesetre eligazították a kollégákat, megmutatták a berendezés működését, majd bízva a legjobbakban, beültek a kabinba.
Már a kezdet sem volt zökkenőmentes, ugyanis az első percben oldalra pillantva azt látták, hogy OK, beszélnek a szomszédban, de a mikrofon nincs bekapcsolva. Irány tehát a szomszéd kabin, mikrofon bekapcs. Innentől folyamatosan próbáltak a maguk munkája mellett a klingon fiúkra is figyelni. Majd eljött, amitől tartottak: egy klingon előadás, amihez ők előzetesen semmiféle anyagot nem kaptak. Mint kiderült, a klingon tolmácsok viszont igen. Győzelem! – gondolhatnánk. De nem. Ugyanis a szomszédos kollégák az anyagot csupán átfuttatták a Google Translate-en, majd azt kezdték el felolvasni. Hmmm… Se füle, se farka nem volt az egésznek. Akár a húsleves receptjét is olvashatták volna, akkor sem lettek volna távolabb az eredetitől. Az angolosoknak pedig ebből kellett volna dolgozni. Mit tegyenek? Egyértelmű volt, hogy ebből nem dolgozhatnak. Kapcsolják ki a mikrofont és hagyják, hogy nemzetközi botrány kerekedjen a dologból? Talán inkább mégse.
Így tehát a következő történt: szerencsére az előadó diái kétnyelvűek voltak, a klingon mellett angolul is szerepelt rajtuk minden (ami elsősorban a diagramok címeit és néhány megjegyzést jelentett). Ezeket viszont fel lehetett olvasni, majd a fennmaradó időben lehetett angolul elemezni az ábrákat. Valahogy így: „láthatjuk, hogy 2005-höz képest az import mennyisége 12%-kal emelkedett”. Ami, ha úgy nézzük, nem is volt hazugság. Mert valóban ez szerepelt az ábrán – még akkor is, ha az előadó nem feltétlen ezt mondta. Persze lehet vitatkozni, hogy helyes volt-e az angol kabin döntése, de biztos vagyok benne, hogy ezt az előadást a magyar közönség is angolul „követte”. (Az eset egyébként valóban megtörtént, de persze nem klingon volt a küldöttség :))
Tehát elmondható, hogy igen. Időnként hazudunk. Akár tetszik, akár nem. De ezzel együtt minden lehetőséget megragadunk arra, hogy pontosan kövessük az előadót és azt mondjuk a célnyelven, amit ő. Hiszen ne felejtsük el! A kabinban mi az előadó vagyunk, tehát eszünk ágában sincs ferdíteni a hallottakon, függetlenül attól, hogy egyetértünk-e vele vagy sem. Az persze már más kérdés, hogy lehet-e meggyőzően tolmácsolni olyan előadót, illetve olyan üzenetet, amivel nem értünk egyet. És hogy időnként az előadók is hazudnak? Bizonyára így igaz, de ez már egy másik történet – és egy másik dilemma…
Ezzel és még sok hasonló izgalmas témával találkozhatsz az Online Fordítónapokon, ahol öt napon keresztül a fordító-tolmács szakma legkiemelkedőbb alakjai osztják meg az érdeklődőkkel értékes tapasztalataikat. Ha bármilyen szinten érdekel a fordítás-tolmácsolás világa, ne maradj le erről az egyedülálló eseményről! A lenti gombra kattintva most INGYENESEN regisztrálhatsz!
