Észrevettétek már, hogy amikor fordítunk, akkor szinte mindig „szószátyárrá” válunk? Azaz nekiállunk magyarázni azokat a dolgokat, amelyekről úgy gondoljuk, problémát jelenthetnek az olvasóinknak. Ez nem más, mint az explicitáció jelensége. Ugye emlékeztek? Amikor a fordítás és az explicitáció…

Egyik legnagyobb olvasási élményem minden kétséget kizárólag Umberto Eco világsikeréhez, A rózsa nevéhez kötődik. Eleinte féltem belevágni, mivel tudtam, hogy Eco komoly irodalmár, irodalomkritikus, sőt, filozófus is, így biztosra vettem, hogy a könyv – műfaja ellenére, ami krimi (!!) – nem…

  Aki egy kicsit is ismer, tudja, hogy operarajongó vagyok, így várható volt, hogy eljön a pillanat, amikor a posztok sorai közt is előbukkannak a műfaj képviselői. Igen, a mai épp egy ilyen pillanat :) Bár sok szempontból hasznosnak tartanám, ha több előadáson lenne lehetőség magyar fordításban…

  Ha már fordításról beszélgetünk, érdemes elgondolkodni azon, mit is csinál az ember, ha fordít? Ezzel persze nem mi leszünk az elsők, hiszen számos kutatót megihletett már a téma, köztük Vinay és Darbelnet párosát is, akik meghatározták a legfontosabb fordítási eljárások listáját (1958).…

  Hé, nem inkább: „Gyarlóság, asszony a neved”? Nos, az attól függ, ki mondja, pontosabban ki fordította. A jelen esetben Nádasdy Ádám – vagy Arany János. Találkoztunk már a sorozatban újrafordításokkal, de a Hamleté talán még azoknál is izgalmasabb. Tudtátok, hogy már Arany János változata is…

  Bár ma már nem tűnik meglepőnek a dolog, 1978-ban Vermeer igenis újdonságként fogalmazta meg, hogy a fordítás legtöbbször egy bizonyos cél elérése érdekében történik. Azért legtöbbször, mert elő-előfordulhat, hogy valaki, elsősorban egy műfordító „csak úgy” kedvtelésből lefordít egy művet, akár…

Papgyilkos, csavargó, halálraítélt, kocsmatöltelék és csodálatos költő. Valahogy így lehet röviden jellemezni François Villont. Legalábbis azon információk alapján, amik rendelkezésünkre állnak a 15. századi fenegyerekről. Persze az, hogy a (rossz) híre közel állt a valósághoz, igencsak valószínű,…

Igen; Gombóc Artúr ezeket szereti, no meg a „rövid csokoládét, a gömbölyű csokoládét, a lapos csokoládét, a tömör csokoládét, a lyukas csokoládét, a csomagolt csokoládét, a meztelen csokoládét, az egész csokoládét, a megkezdett csokoládét, az édes csokoládét, a keserű csokoládét, a csöves…

  Emlékszem, már egész kisgyermek koromban izgalommal töltött el a trilógia, annyira tetszett a borítója, főként a nagy kőalakok. Aztán középiskolás koromban elérkezett a pillanat, amikor elkezdtem olvasni A gyűrűk urát. Mit olvasni? Falni!! Merthogy ez a könyv egyszerűen letehetetlen, és bár úgy…

Minden fordító (és persze tolmács) „imádja” a reáliákat. A miket??? A reáliákat, azaz a kulturálisan kötött kifejezéseket. Ezek egészen pontosan olyan szavak vagy szókapcsolatok, amelyek egy adott kultúrára (és csak arra) jellemző dologra vagy fogalomra utalnak, és mint olyan, a többi kultúrában nem…