Aki egy kicsit is ismer, tudja, hogy operarajongó vagyok, így várható volt, hogy eljön a pillanat, amikor a posztok sorai közt is előbukkannak a műfaj képviselői. Igen, a mai épp egy ilyen pillanat :) Bár sok szempontból hasznosnak tartanám, ha több előadáson lenne lehetőség magyar fordításban…

  Ha már fordításról beszélgetünk, érdemes elgondolkodni azon, mit is csinál az ember, ha fordít? Ezzel persze nem mi leszünk az elsők, hiszen számos kutatót megihletett már a téma, köztük Vinay és Darbelnet párosát is, akik meghatározták a legfontosabb fordítási eljárások listáját (1958).…

Egy konferencián voltunk – hol másutt? Az egyik téma nem volt más, mint a … sokkoló. Nem viccelek, tényleg sokkolókról volt szó. Mert bizony azokból is többféle kapható, és ha valaki egy új típust akar piacra dobni, akkor azt érdemes bemutatnia a potenciális vásárlóknak. Mi természetesen a szokásos…

  Hé, nem inkább: „Gyarlóság, asszony a neved”? Nos, az attól függ, ki mondja, pontosabban ki fordította. A jelen esetben Nádasdy Ádám – vagy Arany János. Találkoztunk már a sorozatban újrafordításokkal, de a Hamleté talán még azoknál is izgalmasabb. Tudtátok, hogy már Arany János változata is…

  Bár ma már nem tűnik meglepőnek a dolog, 1978-ban Vermeer igenis újdonságként fogalmazta meg, hogy a fordítás legtöbbször egy bizonyos cél elérése érdekében történik. Azért legtöbbször, mert elő-előfordulhat, hogy valaki, elsősorban egy műfordító „csak úgy” kedvtelésből lefordít egy művet, akár…

  A közel lakó amatőrök tisztán hallották, Mikor a csepeli adó huszonötben jó reggelt kívánt. A magasba szöktek mindenféle furcsa antennák, És egy ügyes diák detektoros vevőt fabrikált. Valahogy így is összegezhetnénk a történetet. Legalábbis majdnem. Egy magas presztízsű konferencián történt…

Papgyilkos, csavargó, halálraítélt, kocsmatöltelék és csodálatos költő. Valahogy így lehet röviden jellemezni François Villont. Legalábbis azon információk alapján, amik rendelkezésünkre állnak a 15. századi fenegyerekről. Persze az, hogy a (rossz) híre közel állt a valósághoz, igencsak valószínű,…

Igen; Gombóc Artúr ezeket szereti, no meg a „rövid csokoládét, a gömbölyű csokoládét, a lapos csokoládét, a tömör csokoládét, a lyukas csokoládét, a csomagolt csokoládét, a meztelen csokoládét, az egész csokoládét, a megkezdett csokoládét, az édes csokoládét, a keserű csokoládét, a csöves…

  „De szeretnék gazdag lenni, Egyszer libasültet enni,” – mondja József Attila. No, én sosem gondoltam így a kakashere pörköltre. Sőt, őszintén szólva mindig is utáltam a belsőségeket. Nálam a máj csakis májkrém formájában jöhet szóba, de a zúza és a szív is – bár belekerül a húslevesbe vagy a…

  Emlékszem, már egész kisgyermek koromban izgalommal töltött el a trilógia, annyira tetszett a borítója, főként a nagy kőalakok. Aztán középiskolás koromban elérkezett a pillanat, amikor elkezdtem olvasni A gyűrűk urát. Mit olvasni? Falni!! Merthogy ez a könyv egyszerűen letehetetlen, és bár úgy…